Nincs konfliktusmentes kapcsolat. Két emberről van szó, különböző személyiséggel, véleményekkel, érzésekkel… természetes, hogy időnként összeütközésbe kerülünk. Zavarhat, ahogy a másik a közös pénzünkkel bánik, ahogy a gyerekekkel foglalkozik, vagy nem foglalkozik, vagy elégedetlenek lehetünk a szexuális kapcsolatunkkal… Végtelen mennyiségű témában különbözhet össze egy pár. A konfliktus azonban még nem probléma! Az a pár, aki építő módon meg tudja beszélni az egyet nem értéseit, kezelni tudja a konfliktusait, még jobban összekovácsolódik: jobban megértik egymást, és elmélyül közöttük az egymás iránti szeretet és nagyrabecsülés. A valódi gond az, ha nem tudnak mit kezdeni az egyet nem értésükkel, és rendszerint nem tudnak mindkettőjük számára megfelelő megoldásokat találni. Először is: azonosítsuk, mi a vita tárgya. Meglepő, milyen kevesen tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy “tulajdonképpen min is veszekszünk?” Sok pár hosszú időn keresztül olyan sok mindenen veszekszik, hogy már rég elfelejtették, mi az, ami alapvetően zavarja őket. Ha legalább abban sikerül egyetérteni, hogy mi a vita tárgya, már félúton volnának a megoldás felé. Ha tehát legközelebb veszekedtek, kérdezd meg a párodat: “Tudjuk egyáltalán, hogy min veszekszünk?” Ha ez nem is olyan egyértelmű, először próbáljátok napvilágra hozni, hogy mi az, amiben nem értetek egyet, és próbáljatok egyetértésre jutni azt illetően, hogy min veszekedtek. Nem elég, ha tudjuk, min veszekszünk; ha törekszünk a megoldásra, kell találnunk egy alkalmas időt és helyet arra, hogy megbeszéljük. A párok legtöbbször késő este kezdenek el veszekedni, amikor fáradtak, és nincsenek abban az értelmi és érzelmi állapotban, hogy meg is tudják oldani a problémájukat. Nem jó megoldás hajnalig fönnmaradni és veszekedni. Ennek az eredménye rendszerint ordibálás, sértések, könnyek és frusztráció. Szánjatok időt a vita elrendezésére; az a megfelelő idő, amikor éberek vagytok, és amikor és ahol nem zavarnak sem a barátok, sem a gyerekek, sem a telefon. Ne félj azt mondani a párodnak: “Én is szeretném ezt megbeszélni veled, de jelen pillanatban ki vagyok merülve, és ha most vitatkozunk, nem hiszem, hogy jól tudnék reagálni. Ha egyetértesz, folytassuk inkább reggel.” Ha ezt nem kibúvóként mondod, hanem valóban az a szándékod, hogy megoldjátok a konfliktust, a párod valószínűleg bele fog egyezni a vita későbbre halasztásába. Már tudjátok tehát, hogy mi a konfliktus tárgya, és választottatok egy alkalmas időt és helyet, amikor megpróbáljátok megbeszélni. A következő lépés: gondold végig előre, hogyan beszéld meg a konfliktust a pároddal, mert ez nagyon nem mindegy. • Ne hibáztasd a másikat; vedd magadra a felelősséget. A másik hibáztatása támadás, ami arra készteti őt, hogy védekezzen, és mivel a legjobb védekezés a támadás, már rohangálunk is körbe-körbe az értelmetlen, bántó veszekedések mókuskerekében. • Ne címkézd a másikat; beszélj inkább magadról, és a saját érzéseidről: “Dühös leszek, amikor megígéred, hogy időre itt leszel, és mégis elkésel”. Nem ígérem, hogy a párod nem fog védekezni, de ez sokkal jobb, mint azt mondani neki, hogy “Felelőtlen vagy és soha nem lehet rád számítani! Megint teljesen felborítottad a terveimet!” • Ne hangoztasd, hogy nincs igaza - elvégre is egyikőnk sem az igazság letéteményese. Ne támadd és ne illesd lesújtó szavakkal az álláspontját, hanem segíts neki megérteni a te gondolkodásmódodat, megközelítésedet, véleményedet is: “Biztosan neked is igazad van, de gondold át még azt is…” Ha az igazadat hangoztatod, győzelemre törsz, és arra készteted a párodat, hogy még keményebben harcolva bizonyítsa, hogy márpedig neki van igaza. • Figyelj oda a párodra! Képzeld magad az ő helyzetébe, és próbáld megérteni, mit érez. Amikor ő beszél, figyelj és értsd meg, amit mond; ne arra használd az időt, hogy a visszavágásra készülsz. Ha valamin dolgozol, az az legyen, hogy el tudd fogadni, de legalább meg tudd érteni az ő álláspontját is. Csak azért, mert másképp láttok dolgokat, nem biztos, hogy az egyikőtöknek igaza van, a másikótoknak pedig nincs. • Mondd el a véleményed, de ne kockáztasd a kapcsolatodat. Ne félj kifejezni, mit akarsz és mit szeretnél, de ne felejtsd el: a vita megnyerése nem éri meg, hogy elveszítsd a másikat. A célod tehát ne az legyen, hogy bebizonyítsd, milyen okos-ügyes vagy. A vita jó célja, értelme az erősebb, működőképesebb kapcsolat, nem pedig az, hogy kiderüljönk, hogy te vagy a jobb. De mindenekelőtt törekedjünk a leges legjobbra. A tökéletes párkapcsolat a nagyobb és lényegesebb horderejű vitáktól mentes. Egy-egy vitás kérdésnél ne legyünk sértődöttek,és mindig törekedjünk a probléma megoldására. A konfliktust kezelni kell még pedig építő jelleggel (konstruktív és korrekt módon) ,mindig csak is a megoldására kell törekedni,ennek pedig a lényege általában abban áll,hogy mindkét félnek jó legyen. Senki se legyen vesztese a dolognak,ez általában kompromisszumos megoldással elkerülhető. Az „arany középút” szerepe ekkor jelentősen felértékelődik. Szívünk mélyén tudjuk ,hogy nem akarunk rosszat párunknak,ám néha mégis fordítva sül el a dolog. Ha sértegetjük egymást,morcos tekintetűek leszünk,vagy éppen csak hallgatunk az nem vezet eredményre. A igaz szerelem mindent legyőz,nem szabad hagyni sohasem hogy egyetlen kisebb összezördülés miatt boruljon az egész kapcsolat. Ez egyszerűen gyávaság,megfutamodás és a vereség beismerése lenne. Nem szabad hagyni ,hogy egy csodálatos és biztos talajon lévő párkapcsolatot tönkretegyen egy nézeteltérés. Ilyenkor – ha igazán szeretjük szívünk választottját nem a „lehetséges” szakításon járjon az eszünk (persze akaratlanul is az agyunkba villámlik ilyenkor ez) azonban mégis tudjuk hogy őt szeretjük és ilyet igazából soha nem tennénk. A fő tehát az,hogy minden vitás kérdést nyugodtan (a hangok felemelése nélkül) meg tudjunk beszélni,és tényleg arra kell törekednünk hogy ezt megoldjuk. Legyünk amennyire csak lehet – bár ez néha nagyon nehéz – megértőek és figyeljünk oda partnerünk véleményére,ne legyünk erőszakosak. Ám ha 1-2 alkalommal hibát is vétünk és előfordul hogy nem tartjuk be ezen íratlan szabályokat,akkor se hagyuk hogy minden elvesszen. Egy-két értelmetlen (vagy éppen értelmes,ám mindenképpen józan ésszel megoldható) vita még nem ok arra ,hogy vége legyen egy olyan gyönyörű és gyümölcsöző kapcsolatnak amelyben a felek igazán tiszta szívből szeretik egymást és tudják: egymás nélkül csak üres és magányos lenne életük. A szerelem mindent legyőz – hát ne is hagyuk hogy ez másképp legyen !