Egyes 18.századi források szerint a szamoai nők és más bennszülöttek (sok esetben szigetlakók) előszeretettel szeretkeztek az európai tengerészekkel ,csókolózni viszont semmilyen körülmények között sem voltak hajlandóak velük. A 20. század elején a Távol keleten (Kínában,Japánban) is undorítónak tartották az ajkak összeérintését,ráadásul az erotikus hagyományairól híres Indiában sem volt divat a csókolózás. A szerelmesek itt inkább egymás orrát puszilgatták meg. A primitív törzsi kultúrák egyszerűen babonás hiedelmek révén utasították el a csókolózást,ugyanis úgy hitték ,hogy a szájukon át ki lehet szippantani a testből a lelket. Ezért tehát féltek az ilyen megnyilvánulásoktól. A csókolózás sokáig ismeretlen dolognak számított… Óceániában,Afrikában,Malajziában élő emberek és az eszkimók a szerelem és a tisztelet kinyilvánításának egészen más módját választották: E-népek tagjai inkább szagolgatták,harapdálták egymást,vagy csak egyszerűen orrukat dörzsölték össze csók helyett. A csókolózás szokása igazából csak a 20. század második felében terjedt el. A régi Rómában három csókfajtát különböztettek meg: a gyereknek adott puszit,a feleségnek járót,a szeretőnek adott csókot. A nyilvános helyen történő csókolózás sokáig elitélendő ,erkölcstelen cselekedetnek számított. A csókolózás néhány esetben politikai botrányt is kavart,ugyanis jó néhány esetben előfordult az,hogy képviselők a parlamentben saját feleségüket csalták ily módon. Ám csókot nem lehet mindenhova adni. A Káma szutra szerint a test 11 helyét szabad csókkal illetni: szem,homlok,nyak,mellbimbó,mellkas,ajkak,karok,köldök,száj,nemi szerv. Teljesen más a megítélése a nyelves csóknak (francia csók) ,ugyanis ezt minden másnál undorítóbb és gusztustalanabb dolognak tartották. Másrészt még szélsőségesebb vélemények szerint a nyelves csók egyszerűen bűnös dolog: aki ilyet ad szerelmének az a pokol felé vezető úton halad… A csóktan legnagyobb szakértői szerint a csókokat (a funkciójuk szerint osztályozva) hét csoportba sorolhatjuk. Az első a szeretetnyilvánító csók,melyet családon belül szokás adni. A második kategóriába a rituális csókok tartoznak. Ezeknek már több jelentésük lehet: utalhatnak alázatra és megbocsátásra,másrészt a Szentlélekkel állnak kapcsolatban. A harmadik csoportba a köszöntő és búcsúcsókok tartoznak. Köszöntőcsókot egyenrangú felek arcra vagy szájra adtak egymásnak ,az alacsonyabb rangú ember ellenben a felette álló kezét ,vagy lábát csókolta meg. Negyedik helyen az erotikus csók áll,amely nyilván nem szorul különösebb magyarázatra,a békecsók viszont kevésbé közismert. Ezt az arc két oldalára adták. Végül utolsó sorban a mágikus csók áll,amely állítólag egyaránt hozhat halált és életet. Az európai és pogány kultúrák a csókot gyógyító erejűnek hitték. Csókolózni viszont legtöbbször szerelmespárok szoktak. A párkapcsolatban élők minden napos,ma már természetes és jól megszokott szokásai közé tartozik eme szeretetnyilvánítási magatartás. A csókkal a másik felé való érzelmünket fejezzük ki ezzel a fizikai módszerrel. A csókolózás egzakt módon alap dolognak számít hisz e- nélkül nincs is valódi érzelmi légyott sem. A szeretkezésnél az előjátékban van fontos szerepe,míg az utójáték során is főszerepet kap eme kifejezési metódus. A csókolózás kedvtől,akarattól,fajtától függően tarthat rövid vagy hosszú ideig. Lehet szerelmes,finom érzelmekkel teli lágy hangulatú,vagy drasztikusabb,szenvedélyesebb és erotikusabb stílusú. E-két véglet alkalmazása sok mindentől függ. Befolyásolhatja a csók formáját,idejét,stílusát és fajtáját számos külső és belső tényező. Nem mindegy az sem ha társaságban vagyunk,vagy egyszerűen csak otthon fekszünk egymás mellett. Sőt,az sem mindegy,hogy milyen lelki állapotban vagyunk akkor éppen,de hangulattól és testhelyzettől is sokat függ a csók alakulása. Csókolózni,nem tagadhatjuk hogy rettentően jó dolog,főleg ha egy azon csókot sokáig tart,bír az ember. Egy idő után elfogja egy bizonyos bizsergető érzés – vagy úgymond extazisba esik és egy idő után már az sem tűnik fel neki ha csókolózik. A száját folyamatosan más irányba változtató ember,aki közben kiválóan változtatja a sebességet is,nagyszerű csókolózó,ráadásul ha közben képes szépen (nyálcsordogálás) nélkül tűrni mindezt. Nem mindegy,hogy hogyan csókolózunk – figyeljünk oda mindig hogy szépen csináljuk és hogy kellemes legyen az a partnerünknek is. A nyelves csók talán még a rendes (szájra adott) csóknál is sokkal jobban esik,hiszen az érzékeny nyelvek egymáshoz érintése sokkal érzékenyebben érinti meg a testet ,sokkal izgatóbb és jobban növeli a vágyat ,mint a normál csók. Bár sokan undorítónak találják valójában egy kellemes érzésű „testi” kapcsolatról van szó. Sok párkapcsolatban élő pár egy idő után megfeledkezik-e csodálatos,fantasztikus és leírhatatlan érzésű csókról,az elején még adagolják egymásnak ezeket a pillanatokat aztán idővel jelentősen csökkenni kezd ez a szerelmet és szeretet kifejező magatartás. Ne feledkezzünk meg hát róla… A csók egy íz. Egy érzés…Egy varázs. !