Se vele,se nélküle ? Roppant nehéz helyzetben vagyunk,ha ez a reális helyzet a párkapcsolatot illetően. De hogyan is lehet ideáig jutni egy,kezdetben kiválónak ítélt kapcsolatban ? Ez a fent megállapított formáció csak úgy nem zúdul senkire,egyik napról a másikra,hiszen ez hosszú folyamat eredményeképpen alakul ki egyik vagy másik nemben. Elsősorban az ellentétek,a folyamatos veszekedések és viták,valamint a folytonos kritikák hozzák létre ezt az „anarchikus” állapotot. Nem tetszik nekünk a partnerünk velünk szemben tanúsított otromba viselkedése és magatartása,illetve ugyanakkor mi sem tudunk azonosulni,illetve megfelelően reagálni a gyorsan bekövetkezett változásokkal szemben. Általában egy kapcsolatban mindig van egy olyan meghatározó személy (férfi,vagy nő),aki állandó jelleggel békétlenséget szít: kritizál,sérteget ,sőt lelki értelemben véve közben néha „be-belerúg” a másikba,fájdalmat okozva ezzel a másiknak. Az a másik nem érti,hogy miért teszi ezt vele ,ha szereti. De lehet ,hogy tényleg nem tehet róla,mert így született,és viselkedésén már nem tud változtatni,így azonban nekünk kell megértőbbnek lenni,és amennyiben az illető személyt szeretjük kénytelenek leszünk őt a továbbiakban is elviselni,bármilyen megerőltető és nehéz is ez. Ha egy kialakult konfliktust nem lehetséges párbeszéd és kölcsönös kompromisszumok útján kezelni,úgy abban az esetben készen kell lennünk bizonyos dolgokba beletörődni ,és tudomásul venni,ha kell a saját érdekünkben a másik helyébe képzelni magunkat és megérteni őt. Erre képesnek kell lennünk,különben előbb-utóbb következményekkel kell számolnunk. Egy párkapcsolatban nem szabad ugyanakkor túlságosan naivnak sem lennünk,mert később egy sor probléma „esőként” fog ránk zúdulni,főleg olyanok amelyeket a legmerészebb rémálmunkban sem gondoltunk volna. Hinni kell abban viszont,hogy a másik tényleg szeret minket,így ebben mindenképp bíznunk kell. Manapság azonban, sajnos olyan erények mint például a bizalom,vagy a hűség már nem szilárd gyökerei egy kapcsolatnak. Azért nem ,mert napjaink „modern” embere nem hisz már ezekben a dolgokban,másrészt nem is képes betartani őket. A se vele se nélküle típusú állapot azonban negatív volta ellenére sokáig fenntartható,amennyiben a felek kölcsönösen képesek egymást elviselni, és egy idő után beletörődni a fennálló helyzetbe. Észre sem vesszük és egy idő után már teljességgel leperegnek rólunk majd a másik megjegyzései,bírálatai. Hogy miért ? Mert ebben az esetben elfogadjuk a másikat olyannak amilyen. Nem próbáljuk meg befolyásolni és megváltoztatni lényét,mert a szerelem és a szexuális együttlét függvényében a harmóniára törekszünk és békére. Különben is,ne higgyük azt hogy ha megfutamodnánk és másik partner felé kacsingatnánk akkor az a másik biztosan jobb lenne. Sőt… Lehet,hogy rosszabb helyzetbe kerülnénk. De a lényeg az,hogy…Kitartónak,elkötelezettnek és bátornak kell lennünk,éppen ezért muszáj néha a kapcsolat fenntarthatósága érdekében elviselnünk a veszekedéseket,kritikákat és változásokat egyaránt. Másrészt sok esetben kiváltképp jól esik a nagy veszekedések után egy kis kibékülés,ölelgetés és szeretgetés… Olyan érzés mintha tiszta lappal indulnánk… A se vele se nélküle állapot alatt természetesen a legtöbb esetben azt értjük,hogy nagyon szeretjük partnerünket ,ám viselkedése és gondolkodásmódja néha rendkívül bosszantó és elviselhetetlen tud lenni számunkra. Néha úgy elküldenénk a büdös fenébe… de mégsem tesszük,mert szeretjük. Mégis szeretünk vele lenni,szeretjük lelki és testi értelemben egyaránt. Eléggé kusza dolgok ezek… éppen ezért muszáj átlátnunk a dolgokon. Nem arról beszélek,hogy feltétlenül mérlegelni kell minden kapcsolatbeli jó és rossz részletet,csupán nagy vonalakban kellene levezetni a mi álláspontunkat és döntésünket. Döntésre akkor szánjuk magunkat,ha már nagyon labilisnak látjuk a partnerünkkel való viszonyt,ha azonban a helyzet nem olyan komoly nyugodtan továbbléphetünk. Képzeljük el saját énünket,úgy mint olyan többpárti parlamentet,ahol döntések születnek. Osszuk fel őket három részre: ész,szív és nemi szerv. Ha ebből a szemszögből nézzük a dolgokat, biztosak lehetünk benne,hogy jó döntést hoztunk. Ha ebből a három felsorolt meghatározó tényezőből kettő a párkapcsolat mellett érvel és foglal állást,okos és jó döntés a továbbiakban is partnerünkkel maradni. Ha tehát mondjuk nagyon szeretjük azt a bizonyos valakit,és még a vele való szexuális életünk is kielégítő jól tesszük ha vele maradunk. Történhetnek veszekedések és fenyegetések – és kiáltozhat segítségért az „ész” ,akkor sem lesz a dologból szakítás. Ennél fogva hiába mondja tehát az eszünk azt,hogy hagyjuk ott a párunkat,nem fogjuk megtenni. Különös világban élünk. A legtöbb párkapcsolatban a felek valójában (nyíltan vagy titokban) nem bíznak egymásban. Nincs már hűség és bizalom sem. De a legrosszabb,hogy ugyanezt gondoljuk saját magunkról is. Ha egy párkapcsolatban egyik fél sem képes ezt egy „zászló” alá vinni,akkor már csak nem marad más,mint a szeretet és szerelem legyőzhetetlen és vitathatatlan tényszerűsége.