A féltékenységet természetesen mindenki a másik partner hűségének és megbízhatósági formulájának kételkedésével azonosítja. Ez így is van,ám némi kiegészítést azért érdemes lenne hozzákapcsolni. A féltékenység minden emberben jelen van (legyen az nő,vagy férfi) csak éppen az erősségi foka nem egyenértékű. Féltékenyek vagyunk,mert féltjük a párunkat,akit szeretünk akivel együtt élünk egy olyan másik embertől,akiről esetleg azt gondolhatjuk,hogy többet képes nyújtani partnerünknek mint mi. Nyilván tudjuk,hogy hiányzik belőlünk valami,és ezt a valami pótlását egy másik személyben láthatja megvalósulni. Egy bizonyos természetes féltékenységi küszöbön túl azonban nem szabad elereszteni magunkat,ne hagyjuk hogy a féltékenységi rohamok tönkretegyék a párkapcsolatot. Mi persze általában hajthatatlanok vagyunk: Rettegünk attól,hogy rajongásunk tárgya jobb lehetőségre bukkan. Lehet,hogy az elején túlságosan jónak akartunk mutatkozni,később viszont már képtelenek voltunk a látszat fenntartására. Ne szépítsünk: ez esetben csalódást okoztunk,kiderültek a gyengéink… Jó okunk van azonban a féltékenységre ha tudjuk magunkról,hogy az elmúlt periódusban néha kiábrándítóak voltunk,némely esetben csalódást okoztunk. Tudjuk magunkról azt,hogy sok hibát követtünk el,esetleg megbántottuk párunkat,és hát ugye mi sem vagyunk tökéletesek. Ez esetben jó okunk van a féltékenykedésre. Már nem bízunk saját magunkban sem… Minden okunk megvan a rettegésre ,mert amint az illető számára jobb lehetőségek adódnak,magunkra maradunk. Hiába próbálkozunk lekenyerezéssel,pénzért és ajándékokért nem kapunk szerelmet. Előbb-utóbb tönkremegyünk a megvesztegetési kísérletek miatti költekezésben. Lehet,hogy az illető korábban tényleg érzett irántunk némi vonzalmat,viszont már kevesek vagyunk számára. Mivel a féltékenység elemészthet bennünket ,jobb ha megtanulunk veszíteni. Ne ragaszkodjunk olyan személyhez,aki többet vagy mást akar ! Kudarcunkat méltósággal vállalva kímélhetjük meg magunkat a rengeteg fölösleges bonyodalomtól. Ha partnerünk a legkülönfélébb elfoglaltságokra hivatkozik valószínűleg van okunk a gyanakvásra. Ilyenkor kezdjünk el utána nyomozni ? Nos,ez enyhén stílustalan megoldás,inkább kérdezzük meg saját partnerünket,hogy mi az a pont,ahol esetleg nem jól teljesítünk,vagy mi az ami hiányzik. Kérjünk őszinte elemzést ! Lehet,hogy hibáinkat még idejében korrigálni tudjuk. De ha már reménytelen a helyzet,vagyis már kevesek vagyunk akkor úgy is hiábavaló minden erőfeszítés. Legyünk bármennyire is féltékenyek,soha ne szembesítsük párunkat azzal,hogy milyen sokat köszönhet nekünk. Ha menni szeretne feleslegesen strapáljuk magunkat,ráadásul szánalmassá is válunk. Miután bebizonyosodott,hogy nem ok nélkül gyanakodtunk,higgadtan kérdezzük meg,hogy a történtek ellenére szükség van-e még ránk ! Valóban őszinte szerelmi viszony kialakítása csak nagyon keveseknek adatik meg. Aztán ott van a kacérkodás fegyvere…Ha szolid módon is ,de finom célzásokkal igyekszünk párunk lelkében a féltékenység érzését megteremteni. De a kicsapongások sem utolsó szempontúak… Vajon lehet valakit annyira szeretni,hogy még a félrelépéseket is elviseljük,illetőleg megbocsássuk ? Nos,véleményem szerint ha a hibákat,a nehézségeket orvosolni tudjuk,tisztázni tudjuk a dolgokat akkor igen. Bár az a párkapcsolat a továbbiakban már nem lesz a régi,mégis túl lehet jutni ezen a szörnyű ponton is. Önbizalomhiányunk egyre kínzóbbá válik. Féltékenykedéssel igyekszünk leleplezni kisebbrendűségi komplexusunkat. Minden rendben van velünk ? Elég érzelmi támogatást nyújtunk ? Figyelünk partnerünk rezdüléseire ? Kellőképpen inspirálóak az intim helyzetek ? A leghűségesebb társsal szemben is gyanakvóan viselkedünk,amikor nem vagyunk biztosak magunkban ? Ha partnerünk finoman ,semmiképpen sem bántó módon megfogalmazza kritikus észrevételeit biztonságban tudhatjuk magunkat. Lehet,hogy kínos témák is felmerülnek,de ha képesek vagyunk a fejlődésre nincs okunk az aggodalomra. Próbáljuk mindig a legtöbbet kihozni magunkból,nyújtsuk mindenből és mindenben a legtöbbet és a legjobbat. A lelkünk mélyén természetesen őszintén bízunk partnerünkben ,mégis mindig ott motoszkál bennünk az a bizonyos „ha” a hátha” és a lehetetlen körüli nyugtalanság. Idegesek vagyunk,hogy lehet másokkal találkozgat,és mégis valójában bennünk van a hiba,és esetleg az ok,amiért megtörténhet az a bizonyos megcsalás. A fenébe is ! Feltétlenül bíznunk kell partnerünkben,még ha ez annyira nehezünkre is esik. Minden erőfeszítést és kellő akaratot bevetve kell megtartanunk párunkat,higgyük azt hogy csak is mi vagyunk a legjobbak ! Ha féltékenyek vagyunk azzal csak a saját gyengeségeinket mutatjuk ki,büszkének kell lennünk arra amit csinálunk,mert tudjuk hogy az a jó és az örökké tartó tisztelet. Hinnünk kell abban,hogy csak mi tudjuk a leges legtöbbet nyújtani párunknak,törekednünk kell is erre. Azt adjuk meg párunknak amire vágyik,ne pedig azt amire azt gondoljuk ,hogy vágyik. Mindig azt mondjuk neki amit hallani akar,nem pedig azt amit szerintünk hallania kellene…Ha párunk idegen emberekkel (akár férfiakkal,akár nőkkel) találkozik ne akadályozzuk meg,ám legyünk résen. Az Ex-partnerrel való találkozást azonban akkor szükséges megakadályozni,ha tudjuk hogy az a valaki még mindig szereti és akarja párunkat. Ezt semmiképpen sem szabad megengednünk,hiszen bár párunkban bízunk és tudjuk hogy nem lépne félre abban a bizonyos valakiben egyáltalán nem bízunk. „Kecskére ne bízd a káposztát” – tartja a mondás is. Ha pedig tudatni szeretnénk ,hogy párunkat még mindig szeretjük azt ne féltékenykedéssel tegyük. Amennyiben lehetséges mindig és mindenről tudjunk ! A problémákat pedig mindig beszéljük meg a partnerünkkel,csak így fejlődhetünk… Törekedjünk mindig a tökéletességre,legyünk őszinték,bízzunk önmagunkban és partnerünkben. Legyünk óvatosak,magabiztosak,odaadóak,diszkrétek és kifinomultak. Ha szükséges azonnal beszéljünk vele ! Megeshet azonban az is,hogy egy alattomos alak,barátságot színlelve settenkedik párunk háta mögé,nos ez esetben igyekezzünk őt eltávolítani ! Vannak alakok akik bármire képesek csak azért,hogy megszerezzék akit mi szeretünk. Beszéljünk vele,adjuk tudtára hogy neki itt semmi keresnivalója nincs ! De ne rendezzünk a párunk előtt féltékenységi jelenetet ! Ne hagyjuk,hogy elvakítson minket a féltékenység, mert az a szerelmet,és a kapcsolatot akár tönkre is teheti !